Budafokon az írott források szerint az 1885-ben létesült jelenlegi (Temető u. – Tóth József u. sarkán lévő) temetőn kívül négy sírkert létezett: a Péter-Pál kápolnánál (ez volt a legrégebbi, 1740 körül létesült), a Városháza környékén, a Duna-parton (az ún. Pestis-temető), és az Árpád utcai iskolánál lévő (amelyet egy 300 forintért megvásárolt, használaton kívüli szőlő helyén hoztak létre). A Budafoki temető bízvást állíthatjuk, hogy a legszebb a külvárosi temetők közül. Az első temetés 1887-ben történt, a Wineczhein-sírboltba. Ma itt áll a Mindenki Keresztje, amelynek keresztrésze valószínűleg az Árpád utcai temetőből került át, a két szobor pedig – ez is csak feltételezés – nem temetőbe készült, a megmunkálás kifinomultsága miatt (valószínűleg a Savoyai-kastély homlokzatát díszítették). A 20-as parcellasor műemléki védettséget élvez. Itt impozáns sírok, festői mauzóleumok tárulnak az ember szeme elé, amelyekben nagyrészt a korabeli szőlőműves-, borkereskedő elit többségében német-, és francia tagjai nyugszanak. A szép sírboltok túlélték azt is, mikor a II. világháború idején a szövetségesek által a csepeli Weiss Manfréd gyárnak szánt szőnyegbombázás tévedésből Budafokot sújtotta, és a temető nagy része is romba dőlt. Mindenképpen kiemelendő a Kriszta-, és a Francois- mauzóleum, az oroszlánokkal díszített Dér-sírbolt, a Krisztus-ábrázolásos Bárdossy-, és Kremer-, a domborműves Brückner-, a Zeeb-, és a díszes gyertyatartós Paitz-kripta. A budafoki temető napjainkra lassan betelik. Megőrizni kötelességünk a múlt e darabját, hisz sokszor ékesen beszél településünkről, egykor itt élt őseinkről, városunk hírességeiről.
Budafoki temető
