Egy letűnt kor, a „pusztából” kinőtt szőlőhegy, kőbányák és a város vonzásában élő emberek. Svábok, templom és iskola, németből magyarra forduló beszéd és írás. Falu, és községháza. A köböl épített házak és a kőbe vájt szegényes lakások, és gombapincék. Az itt élő emberekről árulkodó temető. Lenyomata az egymást váltó rendszereknek. Csatlakozás a Fővároshoz. Budapest XXII. kerület része. Budatétény. A valamikori Nagytétény-puszta, a Kistétény, a Budatétény. Emlékhely az Ősöknek. A valamikori temető maradványa, a lepusztított temető, a felszámolt temető, a beépített temető. Egy maréknyi hely, egy morzsa, egy falatnyi tér. a megmaradt emlék. Az elburjánzott vad természetből kiszabadított emlék. A féltő kezek munkája, emlékek őrzője. A képletes sírhalom, a megmaradt síremlékek, rajtuk elmosódó írás. A megmentett kripta, a Wolf család temetkező helye, a kert, a nyugalom a csend. Csöppnyi emlék a múltból. Emlékhely az Ősöknek. A Budatétényi Ősök Emlékhelye. Ez már nem temető. Azt felszámolták. Az 1635 sírhelyből a feljegyzések szerint 32 exhumálás történt. Ez már egy Emlékhely, benne egy csöppnyi domb, rajta síremlékek, és egy kavics patak mely kanyarogva visz az árnyat adó fa felé, közben síremlékek, rajta német és magyar felirat. Pázsit és bokrok, nyugalom és béke. Emlékezés. ..Az 1875-ben létesített községi temetőnk már nem létezik és őseink végső nyughelye mégsem lett a végső. A temetőt 1950-ben lezárták, 1988-ban felszámolták, helyére lakótelepet építettek. Eltűntek a temetői nyilvántartások, és már a sírkövek sem mulatják az élőknek, hol nyugszanak az őseik.” Idézel a Budatétényi temető 1875-1988 című kiadványból, szerzője: Sarnóczay György.
Budatétényi Ősök Emlékhely
