Budatétény egyik leghangulatosabb, védettséget élvező utcája, a Dézsmaház utca. Az utca a XXII. kerület egyik macskaköves utcácskája, az itt épült ódon házakat, lakásokat, s néhol a mészkőbe vert pincelakások megmaradt nyomait egyfajta romantikus hangulat járja át. Az északi oldalon látványos pincesoron akad meg a tekintetünk, hiszen a déli lejtőkön szőlőtermesztés folyt egykor. A területet a betelepedés előtt bányaudvarként használták, hiszen Budafok hófehér mészkőszikláit a kőfejtés mesterei eladásra termelték ki. Egyes munkások – időt és pénzt spórolva – kivájt üregekben laktak. A sváb szőlőtermelők csak a XVII. század második felében kezdték itt a házaikat építeni, az utcában a borászat ekkor vette át a főszerepet. A szüret kezdete csak meghatározott időpontokban kezdődhetett, amikor az uradalmi járandóságot, a szőlödézsmát, majd az 1860-as évektől a bordézsmát szedték be. Ennek a nyomait őrzi, a jelenleg elég rossz állapotban lévő dézsmaház épülete. Az épület belsejében kőből faragott, meredek lépcső vezetett a lejjebb lévő terem ugyancsak kőből készült szölőgyüjtő kádjaihoz. Információink szerint a szölőgyűjtő kádak a mai napig állnak a jelenleg magánkézben lévő, de sajnos pusztulásra ítélt épület belsejében. Ide szállították a tizedet (vagyis a dézsmát), mégpedig az egri káptalan számára. Nem meglepő, hogy az utcát Dézsmaház utcának nevezték el, amelyet az 1940-es évek közepétől 1990-ig Baucsek utcának hívtak, és csak a rendszerváltás után kapta vissza az eredeti nevét. A szociáldemokrata Baucsek Ernőnek, aki 1919-ben a Kommün alatt a helyi direktórium tagja volt, a Vilmos utca sarkán állt a vendéglője a Dézsmaház utca 22. szám alatt.
Dézsmaház utca
