A Háros-sziget mintegy 60 hektáros területe ma már csak félszigetnek tekinthető, mert északi részét a folyó 1911-es szabályozásakor feltöltötték és a parthoz kapcsolták. A Duna áradásaival gyakran elöntött, buja növényzetű „sziget” botanikai felmérése az alacsony és a magas ártér szukcessziójának teljes sorozatát tárta fel, megtalálható itt még a fűz és nyárfák uralta puhafás ligeterdő, valamint a jellemzően tölgy-, kőris- és szil alkotta keményfás ligeterdő. Növénytani ritkaságai közül kiemelhető az őshonos, védett ligeti szőlő, a nyári tőzike, vagy a téli zsurló. A kora tavaszt a hóvirág és a ligeti csillagvirág összefüggő fehér és lila virágszőnyege díszíti. A vadszőlő-függönyök alkotta emeletes élőhelyek gazdag ízeltlábú faunának adnak otthont. A Háros-szigetet az egykori katonai használat (laktanya és kikötő) teljesen elzárta a külvilágtól. A terület nem látogatható, háborítatlansága ma is jellemző, erdő és vadgazdálkodás évtizedek óta nem folyik rajta, a fák vagy viharban dőlnek ki. Az ártéri erdő gazdag madárfaunának biztosít zavartalan fészkelő- és vonuló helyei, de nem hiányoznak a folyópart állandó lakói, a vöröshasú unka, a mocsári teknős, vagy a hód sem. Sajnos az emberi tevékenység ezt az elhagyott területet sem hagyta érintetlenül, rengeteg a hátrahagyott hulladék. A Dunán levonuló árvizek műanyag palackok tömegét hagyja a parti fák között. Az élőhely kezelés az elmúlt években indult be aktívan egy LIFE projekt keretében a Duna Ipoly Nemzeti Park koordinációja mellett. Ennek során megtörtént a terület hulladék mentesítése. A Háros-sziget ártéri erdő természetvédelmi terület része a Hunyadi sziget is, amely látogatható előzetes bejelentkezéssel, a Honvéd Horgászegylet, a terület kezelője közreműködésével.
Háros szigeti, ártéri erdő
