Hugonnai Vilma a neves Szentgyörgyi Horváth család leszármazottja. Nagyapja, ifj. Szentgyörgyi Horváth Zsigmond udvari tanácsosi szolgálataiért I. Ferenc császártól megkapta Hugonna falut, felvette a Hugonnay nevet, s 1822-ben grófi címet is szerzett. Édesapja, Hugonnay Kálmán gróf császárhű huszárkapitány volt, édesanyja, Pánczély Terézia hazafias érzelmű asszony, aki lelkesedett az 1848/49-es forradalomért. Gróf Hugonnay Vilma (nevét ekkor még „y”-nal írták) 1847. szeptember 30-án született ötödik gyermekként. Vilmát 12 éves korában beíratták a jó hírű pesti Prebstel Mária Leánynevelő Intézetébe, ahol négy évet töltött, s kiválóan tanult. Édesanyja halála (1884) után egy évvel, amikor betöltötte 18. életévét ifj. Szilassy György pándi földbirtokos felesége lett 1885-ben megszületett gyermekük, György. Házasságuk nem volt boldog. 1872. szeptember 24-én érkezett Zürichbe. Nevéből ekkor hagyta el az „y” végződést és Hugonnaira változtatta. Szegényes körülmények között élt. A tanulás mellett az egyetem klinikáján szülésznőként és ápolónőként is dolgozott. Tanulmányai utolsó évében egyik professzora lehetővé tette, hogy gyakornokként dolgozzon a klinikán, s munkájáért némi fizetést is kapott. 1879. február 3-án avatták orvosdoktorrá. Több állásajánlatot is kapott, de ö hazavágyott, itthon akart orvos lenni. 1879 februárjában tért haza. Nem Pándra, hanem Pestre, mert férje időközben elkártyázta a birtokot. A család eltartásának gondja Vilmára nehezedett. Miniszteri engedéllyel 1881. március 13-án sikeresen leérettségizett, s 22-én diplomája honosítását kérte. Az orvosi kar elutasította kérését, majd október 18-án a kultuszminiszter sem tartotta teljesíthetőnek kérvényét. Hugonnai Vilma szülésznőként hamar ismert lett. 1883-ban tanulmányt írt „A nők munkaköre” címmel, melyben az iskolai reformok bevezetését (női iskolák) sürgette. Családi élete boldogtalan lett, férjével a kapcsolata megromlott. 1884-ben törvényesen elváltak. Megismerkedett Wartha Vince vegyészprofesszorral, a Műegyetem rektorával. Mindketten hasonlóan gondolkodtak a világdolgairól és a tudományokról. Megszerették egymást, s 1887-ben összeházasodtak. Egy év múlva megszületett kislányuk, Vilma. Első férjével ellentétben Wartha mindenben támogatta feleségét. 1890-ben Veres Pálné, a nőmozgalom kiemelkedő személyisége arra kérte Vilmát, hogy tanítson egészségtant az általa alapított Nőképző Egyesület iskolájában. Hat évig tanított itt olyan sikerrel, hogy mások is megkérték (pl. a Szabad Lyceum), hogy tartson náluk is felvilágosító előadásokat. 1891-ben egy bécsi hivatalnok felkereste, s orvosi állást ajánlott fel Vilmának Boszniában . 1894-ben megválasztották a Szabad Lyceum Ismeretterjesztő Társulat alelnökövé, s a társulat megbízásából előadásokat tartott pl. a betegápolásról, a gyermekápolásról, a ragályos betegségekről, a gyermekek egészséges és helyes neveléséről. 1895. december 18-án Ferenc József engedélyezte, hogy az egyetem három karára, köztük az orvosira is, nőhallgatókat felvegyenek. 1896. február 10-én ismét kérte svájci diplomájának honosítását, most már sikerrel. Szigorlatain az egyetem tanárai tisztelettel fogadták, elismerték tudását. 1897. május 14- én, tizennyolc évvel zürichi diplomájának megszerzése után, Hugonnai Vilmát az első magyar női orvossá avatták. A következő években belgyógyászként praktizált. A társadalom széles rétegeiből akadtak betegei. 1907-ben átdolgozva és saját tapasztalataival kiegészítve kiadta a német Emma Fischer-Dünckelmann „A nő mint háziorvos” című könyvét. A kétkötetes mű elsősorban a női- és gyermekbetegségekkel, valamint a szülészettel és a gyermekápolással foglalkozik. Korának egészségápolási kézikönyve lett. 1908-ban tüdővészben meghalt 20 éves lánya, Parkinson korban szenvedő férje pedig 1914. július 20- án hunyt el. Hugonnai Vilma 65 évesen 1914 augusztusában elvégezte a hadi-sebészeti tanfolyamot, s katonaorvosként bekapcsolódott az egészségügyi ellátás megszervezésébe. 14 városban működött közre beteg megfigyelő állomások kialakításában. A Műegyetem épületében beindította a József hadikórház működését, s az itteni hölgybizottság elnökévé választották. Önfeláldozó, példamutató tevékenységéért a hadi-ékítményekkel díszített érdemjellel tüntették ki. A háború után az utolsó éveit egyedül, magányosan töltötte. Már nem járt ki a betegek kezelésére, csak otthonában tartott rendelést. 75 éves korában szívbénulásban halt meg 1920. március 25-én
Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő életműve
