Kis-Háros sziget az MO-s hídjától délre, a Háros-sziget alatt helyezkedik el. A nagytétényi Duna parthoz közel található terület csak vízi úton közelíthető meg. Rajta semmiféle emberi létesítmény nem található, természeti értékeink fennmaradását ez az elszigeteltség biztosítja. Magasabb vízállás esetén a szigetet akár három méteres víz is boríthatja, ekkor csak a fák jelzik, hogy hol található a szárazföld. Erdejének kora csupán negyven-ötven évesre tehető. A látogathatóság teljes tiltásával az a legfőbb cél, hogy az emberi tevékenység a szigeten minimális legyen, hiszen csak így tanulmányozható, hogyan fejlődik természetes módon egy elszigetelt ártéri erdő. A területet régebben Fácánzátonynak nevezték. Ebből is látszik, hogy keletkezése nem túl régen következett be, kialakulását körülbelül százötven évre teszik. Valószínűleg a Háros-szigetről fűződhetett le. A terület ma is mozgásban van, mivel a Duna sodrása keleten rombolja, nyugaton építi a partját. Felmérése során a kutatók csupán 57 növényfajt találtak. Ez a feltűnően alacsony szám is mutatja a sziget fiatalságát. A legjellemzőbb növénytársulás a fűz-nyár ligeterdő, mely a sziget nyolcvan százalékát borítja. Ezen kívül zömmel bokor füzes állományokat találunk. Állatvilágára pozitív hatással van a sziget háborítatlansága, ami miatt elég sok vízi és ártéri erdei madárfajjal találkozhatunk. A Duna sziget körüli szakaszán azonban elég nagy számban telelnek vízimadarak Az emberi zavarás és a tájidegen fajok szinte teljes hiánya pozitív hatással van az élővilág fejlődésre. A szigetre lényegében csak a Duna és az időjárási viszonyok hatnak. Extrémen alacsony vízállásnál azonban száraz lábbal is be lehet menni a területre, ilyenkor jelentősen megnő az emberi zavarás, ami degradációs folyamatokat indíthat be.
Kis Háros sziget
