A kálvária eredetileg az Óhegy alján, a Diósdra vezető út jobb oldalán, a mai Angeli út – Barackos út sarkán állt. A kálvária szobrai etyeki kőből készültek 1805. március és július között, alkotójuk Franck Lorenz volt. A három lépcsőfokkal a környezetéből kiemelt kálváriához keresztet vezetett, amelynek két oldalon 7-7, összesen 14 stáció helyezkedett el. Ennek végén műsziklákon állt Krisztus és a két lator keresztje. Jézus feszülete alatt Mária Magdolna térdelt. A középső kereszt két oldalán copf stílusú szobortalpon Szűz Mária és Szent János állt. Az évtizedek alatt megrongálódott kálváriát 1936-ban restaurálták. A stációkat Petrekovics Lajos festette újjá. 1936. április 10-én, nagypénteken, délután három órakor a tétényi hívek régi egyházi dalokat énekelve vonulta ki a kálváriához. A felszentelésen Markó Gyula plébános bátyja, Markó Dénes ferences rendi házfőnök tartott ünnepi beszédet. A 20. század második felében egyre rosszabb állapotba került ismét a kálvária. 1969-ben a kerület műemlékvédelmével foglalkozó Tanács VB írásos anyaga azt állapította meg, hogy kerületünk műemlékei – a nagytétényi kálvária is – elhanyagolt állapotban vannak. A kálvária Szűz Mária és Szent János szobrai ekkor már nem voltak a helyükön, csak a szobortalpak. Az MO-s körgyűrű végleg megpecsételte a sorsát. 1992-ben a területéből elvettek egy részt. A stációk egy része a Nagyboldogasszony kertjébe került. 2005-2006-ban tárgyalások folytak a kálvária sorsáról, helyéiről. Végül 2006 őszén megkezdődhetett az áthelyezés, a felújítás. A jelenlegi helyére, az Angeli út másik oldalára került kálvária stációképeit Papp-Váry László és felesége készítette. A megújított kálváriát 2009. szeptember 25-én áldotta meg Erdő Péter bíboros.
Nagytétényi Kálvária
