A nagytétényi hizlalda építése 1914-23 között zajlott, ekkor készült el a kapcsolódó víztorony
és siló. Tervezői Just Lajos és Vajda Béla, a kivitelezést Fónagy Béla vezette. A víztorony vegyes építési technológiával készült. Az alap, az alépítmény és a törzs legalsó szintje vasbetonból, míg a következő három szint körítő falazata tömör téglából készült egészen a negyedik emelet ablaksora feletti vasbeton párkányig. A nyolc, tompaszögű konzollal alátámasztott 500 m3-es víztartályt magába foglaló fejrész kettős héjszerkezetű, változó vastagságú, igen vékony vasbeton lemezekből áll. A henger külső átmérője 12 m, a víztartályé 10 m. A köztes tér az egyik üregesen kialakított konzolon közelíthető meg a víztartály alatti legfelső szintről. Az íves záródású teret a konzolok közeiben lévő apró négyzetes ablakok világítják meg. A fejrész körben, a konzoloknak megfelelően sávokkal tagolt, közeiben és a sávokban is összesen 16 darab keskeny ablak van. A torony tetején a körfolyosó párkányszerűen kiugrik. Íves bádogborítású tetejét kis laterna zárja le. A siló hasonlóan vegyes technológiával vasbeton, tégla, és vasbeton héjszerkezetekkel készült el, mely technológiák a korszakban élenjárónak számítottak.