Nagytétényben található hazánk egyik legrégibb, 270 éves zsidó temetője, melyet egyházi jegyzőkönyvek már 1759-ben említettek. A 18. század közepén Rudnyánszky József, a település földesura a mai Romhányi József utca és a Szentháromság utca sarkán biztosított temető létesítésére területet az izraelita hitközség számára. A legrégibb, 1750- böl származó sírban a Csehországból Téténybe települt Zámán Böhm, az 1759-ből való sírkő alatt pedig az Óbudáról ideköltözött Róth Simon nyugszik. A 18. század közepétől a 19. század második feléig folyamatosan nőtt a településen élő zsidók száma. 1880-ban már 498 izraelita vallású lakos élt a községben, ami az akkori település lakóinak 22,2 százalékát jelentette. Nagy-Tétény a 19. század második felében a Budától délre fekvő terület zsidó központja lett. A község zsidó temetőjében nyugszanak Batta, Tárnok, Érd, Sóskút izraelita halottai is. A temetőben a deportálások évében, 1944-ben tartották az utolsó temetést, azóta zárva van. A nagytétényi imaházat, zsinagógát 1945-ben államosították, majd a Budapesti Izraelita Hitközség tulajdonába került. Az 1950-es évek végén az épület műemléki védelmet kapott, ennek ellenére a 60- as évek végén a belsejét tönkretették, könyvraktár lett belőle, majd évekig üresen állt. Mivel a zsidóságban a sírok „örök időkre” szólnak, a sírhelyek, a temető felszámolására, megszüntetésére nem volt mód. A nyolc évszázada elárvult, gazdátlan, sokszor gondozatlan zsidó temető emlékeztet a tétényi izraelita és más vallású lakosok 200 éves békés együttélésére, de a holokausztra is, mely a község izraelita hitközségének megsemmisüléséhez vezetett. Ma a MAZSIHISZ (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) tulajdonában van a temető. A szervezet szűkös anyagi lehetőségei miatt azonban a temetőt nem tudja megfelelően karbantartani, jövőjét biztosítani.
Nagytétényi zsidó temető
