A budafoki szobor 1750 körül készülhetett puhamészkőből, és a XVIII. század végén kerülhetett a barokk terecskére. A prágai kanonokot az ismeretlen szobrász főpapi omátusban, a vértanúság jelével – kezében a pálmaággal és a kereszttel, amelyen Krisztus látható – ábrázolta. A szent mindkét oldalán eredetileg egy-egy angyal ült. A szobrot, három társa segítségével, Varga Zoltán Zsolt varázsolta újjá, aki eddig harmincnyolc Nepomukiszobrot restaurált országszerte. A gödöllői szobrász-restaurátor előzetesen kutatásokat végzett, és kiderült számára, hogy a Budafokon felállított szobor kereszt felé forduló és hajló fejét 1925-ben vandálok megsemmisítették, 1929-ben pedig egy túl nagy és centrális helyzetű fejet tettek a helyére a barokkra nem jellemző hajviselettel. Az angyalok az I. világháború utáni években eltűntek, és azokat nem pótolták. Sajnos csak egyetlenegy homályos levelezőlap maradt fenn az eredeti szoborról. Azon látszik, hogy milyen volt a figura feje, a hiányzó csillagkoszorú, és nagyon elmosódottan ugyan, de a mellette lévő két angyal is – mesélte Varga Zoltán Zsolt, aki elmondta, hogy a szobrot korábban ugyan kétszer is restaurálták, 1935-ben és 1980-ban, de kutatási eredményei miatt helyenként változtatnia kellett a Szemerey Kiss Balázs által készített restaurálási terven, hogy a szobor megfelelhessen az eredetinek. A forestaurátor a fejet kisebbre faragta, és más pozícióba helyezte, mert mint mondta, aki Nepomukival foglalkozik, az tudja, hogy a szentnek mindig Krisztus felé kell hajolnia. A szobor lábain lévő szandált cipőre cserélte, mert Nepomuki Szent János nem szerzetes volt, hanem főpap, és a kettős gallér helyét is korrigálta. Kiemelte, hogy ezek apróságoknak látszanak, pedig nagyon fontos részletek. Az egyetlen archív felvétel alapján az angyalok hiteles rekonstrukciója lehetetlen volt, így azok hiányoznak a posztamensről, de a csillagkoszorú elkészülhetett.
Nepomuki Szent János szobor
