Száraz-Rudnyánszky-kastély

A Száraz-Rudnyánszky-kastély építéstörténete egészen a római birodalom koráig vezethető vissza. A kastély helyén ekkor már állt az 1-2. században épült római „villa rustica”, egy gazdálkodó háza. A 13. század elején a helyi birtokos Tétényi család számára (egyes régészek szerint a Héder család számára) épült meg a mai kastély magva, mely egyes részleteiben megőrizte az egykor itt állt „villa rustica” elemeit is. A felépült erődjellegű gótikus várkastély két toronnyal körülvett kapuval, lakószárnnyal és várfalakkal rendelkezhetett. Az 1300-as években a Tétényi család birtokrészeit a Hédervári család kapta meg. Hédervári Lőrinc, az ország nádora (1437-től 1447-ig) Tétény fejlesztése mellett a kastély bővítését is megkezdte. A palotaszárny L alakra bővült. Ebben az időben épült a dongaboltozatos pince és faragott kökeretes ajtaja, mely a mai kastélyban is áll. A török hódoltság idején magas rangú török tisztek laktak a kastélyban, mely a 17. század végén a felszabadító harcok során komolyan megsérült. A régészek harcok, égések nyomait találták a falakon, s az ágyúgolyók, kardok és más leletanyag is az itt folyó harcokat igazolták. Száraz György báró, az udvari kancellária tanácsosa és felesége Daróczy Katalin 1716-ban kezdték meg gazdálkodásukat a faluban és a szinte elnéptelenedett Tétény újjáépítését. 1720 és 1730 között valósították meg a középkori gótikus várkastély átépítését. Zárt belsöudvaros, négyszögletes tömböt formázó épületegyüttes kialakításával elkészült az új egyemeletes kora-barokk kastély. A báró halála után néhány évvel veje, Rudnyánszky József az 1778-ig elhúzódó külső és belső átépítés után úgynevezett Grassalkovich típusú főúri rezidenciává alakította a kastélyt. A régi épület zárt négyszögét megbontották, a kastély bejáratát megfordították, s kialakítottak egy díszudvaros, U alakú új épületrészt. A kastély már 1751-ben lakható lett, A díszudvaros főhomlokzat késő- barokk stílusban épült, párkányok, pilaszterek, oszlopok és fülkék tagolják. Rudnyánszky idején alakították ki a díszlépcsőházat és a két szint magasságú dísztermet magába foglaló főhomlokzatot. A szobák falát festett faldíszek gazdagították, amelyek az emeleten ma is láthatók. A kastélyt körülvevő díszkert eredetileg a Dunáig húzódott. A 18. század végén a mintegy 30 szobából álló, konyhával, kamrával, s a kastély hátsó részében az urasági magtárnok lakásából álló épületet oldalági rokonok között osztották szét. A kastély középső része Szentgyörgyi Horváth Zsigmond udvari tanácsosé lett. Fia és utóda – névváltozással – Hugonnai Kálmán grófi rangot is szerzett. Az ő leánya volt Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, aki a kastélyban született 1847-ben. A kastély község felőli részét két család között osztották fel. Száraz Erzsébet leszármazottai, a Nedeczky és a Mondbach család nőági utódai kapták meg. Később a Mondbach család részét a francia származású Stephanie Heuze szerezte meg, aki az épületrészben 1897-ben megalapította a Vincés-nővérek Árvaházát. Az 1870-es években az eladósodott Hugonnai család a kastély középső részét eladta Tétény legnagyobb birtokosának, Lőwy Mórnak, aki megvásárolta a Nedeczky család részét is, s így a kastély kétharmadának tulajdonosa lett. Az épületet tataroztatta, családja számára lakhatóvá tette. Az államosításig birtokolták a kastélyt, melynek egy része 1904-ben kiégett és a második világháborúban is súlyos sérüléseket szenvedett. Dáni Géza művészettörténész, résztulajdonos javaslatára lett kastélymúzeum az épület nagyobb részéből, melynek ő lett az első igazgatója. A kastély helyreállítása, restaurálása több lépcsőben történt. Az 1950- es és 60-as években intenzív felújítási munkák folytak, s 1968-ban adták át rendeltetésének az épületet. A múzeumot, a bútorkiállítást a kastély rossz állaga miatt 1989-ben bezárták. Külsőben és belsőben megújulva 2000-ben nyílt meg újra. A több alkalommal végzett felújítási munkák eredményekét a késő-barokk stílusú kastély a 18. század végéig kialakult formáját nyerte vissza.